Sorsomat írom
két kezemmel, és balga
szívemmel magam.
Sötétbe vonszol
a buta gondolatok
és tettek hada.
Én választottam
magányos száműzetést
m'ért sopánkodom?
Karácsony boldog
vagy végtelen szomorú
ha nem szeretnek.
Sorsomat írom
két kezemmel, és balga
szívemmel magam.
Sötétbe vonszol
a buta gondolatok
és tettek hada.
Én választottam
magányos száműzetést
m'ért sopánkodom?
Karácsony boldog
vagy végtelen szomorú
ha nem szeretnek.
Nem akarok ébren lenni. Cseppet sem. De ébren tart valami. Valami, aminek nincs neve. Valami, ami eddig pörgette a gondolatok ezreit, ami hajtott a végsõkig, mígnem beájultam az álomba.
Aludni vágyom. Nem akartam gondolkodni. Nem akartam ARRA gondolni. Se másra.
Most már nem töprengek, nem agyalok... hálás lehetnék. De mégis ébren tart valami. Nincs neve. Talán az a legjobb szó rá, hogy üresség.
Elvesztettem valamit?
A célom? Magamat? Jelent ez bármit is? Van rá szó? Tényleg elveszett? Sose volt? Ráes